Szülötteink

Erős Lajos rk. isk. c. ig. tanító. * 1886 Rábakecől. Középiskoláit Gyulafehérváron, Gyökön végezte. 1917- ben nyert oklevelet. Pályáját 1907-ben Ráckevén kezdte meg a felekezeti iskolánál, hol 1938 óta mint c. igazgató folytatja pedagógiai munkásságát. Társadalmi állásánál fogva számos helyi és országos egyesület és .intézmény tagja. Felesége: Tóth Margit rk. isk. tanítónő. * Ráckevén.

1918-ban szerezte oklevelét Budapesten a Ranolder intézetben. Pályáját Ráckevén a felekezeti iskolánál kezdte meg. Működött még Újfalun és Szent- mártonon az áll. elemi iskolánál. 1928 óta, újra Ráckevén folytatja tanítói működését. Minden vallásos, kultúrális és szociális egyesület tagja. Atyja néhai Tóth Mihály 40 évig működött Ráckevén, mint a rk. felekezeti iskola kántora és igazgató tanítója. 

Forrás: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)/IV. rész. Egyházak, intézmények és személyek adattára 

1910. szeptember 3-án született Rábakecölön Soós Imre levéltáros, történész.

1929-ben a szombathelyi prem. gimnáziumban érettségizett majd papnövendéknek szegődött, ám egészségügyi okok miatt tanulmányait abbahagyta. A pannonhalmi kolostor könyvtárában segéd könyvtárosként kezdett dolgozni. 1933-ban Budapesten levéltárkezelésből szakvizsgázott. 1934-től hat éven át Sopron vármegye levéltári díjnoka, ezalatt 1935-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen történelmet tanult. 1941-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végbizonyítványt szerzett és doktorált. 1941. decemberétől Heves vármegye, majd 1950-től az Egri Állami Levéltár levéltárnoka. 1959. szeptemberében a Miskolci Állami Levéltár vezetője lett. 1969-től nyugdíjazásáig, 1973-ig Egerben a Heves Megyei Levéltár igazgatója. A levéltár igazgatása mellett egy rövid ideig a Tanárképző Főiskola történelem tanszékének adjunktusa. Nyugdíjasként is aktív életet élt az egri főegyházmegyei levéltár munkatársaként 1991-ig. 1997-ben hunyt el Egerben.

Nevét viseli a rábakecöli Soós Imre Kulturális Központ.

Főbb munkái:

Adatok a sopronmegyei középbirtokok 16. sz. történelméhez. Sopron, 1937.

Ősi rábaközi parasztnemzetségek. 1938.

Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. 1941.

Ősi sopronmegyei nemzetségek. 1944

Eger vár védelme 1552-ben., 1952.

A hámori vasgyár 1770-1870., 1954.

Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Eger, 1955.

A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században.

Az egri érsekség levéltára., 1957.

Ó Rudabánya történelme 1880-ig., 1957.

A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770. Szolnok, 1958.

Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 194 é. történetéből (1770-1960) Miskolc, 1960.

Egri Állami Levéltár. Bp., 1963.

Zemplén megye levéltára és Kazinczy Ferenc, 1968.

Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975.

Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp., 1985.

Az egri érsekség tartomány térképeinek katalógusa., 1991.

Képek a pásztói egyházközség és művelődés történetéből 1848-ig. Salgótarján, 1991.

Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig. Eger, 1992.

Sz. Rábakecölben 1878. ápr. 11-én. A sarutlan kárme- lita rendnek volt tagja, 1902. jún. 29-én szentelték pappá. Az egyházmegyébe 1908-ban vétetett át (köri. 1909. I. 61.). Káp Ián volt Nagyszentmihályon (1908—11), Incéden (1911—13), Vizlendván (1913—18), plébh., majd pléb. Kupfalván (1918 —25), pléb. Felső-Lászlón (Oberloisdorfl 1925. febr. 15. óta. Németül is beszél. 

Forrás: A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)