Egyházközségünk története

Rábakecöl első írásos említése 1162-ben történt, mely szerint erdőőrök lakta királyi várbirtok.
A falunak az 1700-as évek elején harang nélküli, famennyezetes temploma van.1759-ben burkolták be, illetve építették boltozattá.1804-ben is volt építkezés, 1886-ban Zalka János megyés püspök idejében nagyobbodik meg a mai alakjára. A torony kórussal bővült.
A falu 1900-ban önálló plébániát akart, a telek üresen állt.1912-ben a templom jövedelméből 68 000 korona volt egyben. Új templomot és plébániát lehetett volna építeni, de a világháború mindenestől elvitte.
A templom a II. világháborúban belövéseket kapott, szétlőtték a plébánia melléképületét is. Helyreállítása hamar megtörtént, kifestését az 1957-58-as években Botka Lajos adminisztrátor idején Samodai József végezte.
A középkortól a múlt századig Szent István az egyház első vértanúja (Dec. 26.) volt a templom védőszentje.
Ekkor tartották a búcsút. A vértanú emlékét festmény és szobor is őrzi. A törökök feletti lepantói győzelem (1517. Okt. 7) emlékére szt. V. Piusz Pápa rendelte el 1573-ban a Rózsafűzér Királynője ünnepét. 1716-ban vették fel a Római Kalendáriumba. Valószínű, hogy az 1886-os újjáépítésnél választották a templom új védőszentjévé a Rózsafűzér Királynőjét. A Búcsú ünnepe: október első vasárnapja.
A középkori gyakori pestis járványok elkerüléséért Szent Adalbert püspökhöz fohászkodtak, ünnepén: ápr. 23-án.
Szent Vendel a "barmok" védőszentjének ünnepe:
okt. 20. Egy nagy állatvész idején fogadalmat tettek a hívek, hogy ezen a napon mindig imádkozni fognak.
Ezért tartanak mindkét ünnepen Szentségimádást a templomban.

Képek a templomról