KÖZSÉG TÖRTÉNETE

Rábakecöl község első írásos említése 1162-ben található a levéltári feljegyzésekben. Királyi várbirtok volt, melyet Kun László király Osl-nemzetségbeli Beludnak ajándékozott 1276-ban. 1291-ben III. Endre Kapu várához csatolja, s Keczöl sorsa ettől kezdve szorosan összefonódott Kapu várának történetével.

Zsigmond király 1387-ben megszünteti a Kapu vári uradalomra, így Keczölre is két évszázad óta fennálló birtokjogot, s a területet a Kanizsay családnak adományozza. A család kihalásával 1536-ban Nádasdy Tamás szerzi meg az utolsó, gazdag Kanizsay örökössel, Orsolyával kötött házassága révén. Az 1594. évi törökjárás szinte teljesen kipusztítja a községet, csupán  9 fő talál menedéket, elrejtőzve az erdei mocsárban.
A lakosság 1603. és 1610. között kezd visszatelepülni a faluba. Az itt élők a XVI. század végén földesúri parancsra áttérnek az evangélikus vallásra, majd 1681. után Eszterházy birtokszerzése következtében visszatérnek a katolikus hitre, és templomot építenek a községben. A kuruc-labanc háború elnépteleníti és tönkreteszi a falut. Az 1800-as évek elején már ismét jelentős számú lakosság él a faluban,  akik erdőirtásba kezdenek, melynek következtében kitűnő talajú szántóterületek alakulnak ki. A területet bérlő Eszterházyak 1886-ban létrehozzák Miklós-majort, ahol béreseiket letelepítik, majd később Aranyos-majort és Szúnyog-majort, ezzel szinte teljes gazdasági vertikumot alakítanak ki a területen.

A község lakóiból katonaként többen részt vesznek az 1848-1849-es szabadságharcban. A község lakossága a korábban épített templomot 1886-ban építi  át a mostani formára, melynek ez ideig Szent István volt a védőszentje, ez időtől jelenleg is Rózsa-fűzér királynéja, melynek ünnepét október első vasárnapján tartja a község, mely a községi búcsú napja is.

A községet 1880. és 1920. között többször tüzeset pusztítja, melynek hatására 1889-ben  létrehozzák a mai napig működő tűzoltó egyletet.

A századfordulón a községben már szervezett iskolai oktatás folyt, melyben jelentős változást eredményezett az 1930-ban megépült "nagy iskola". Az 1900-as évek kezdetétől a gazdasági válság végéig több rábakecöli vándorolt ki Amerikába a biztos megélhetés reményében, közülük többen visszatértek, de nagyon sokan véglegesen letelepedtek. A harmincas években Pődör János kántortanító szervezésével jelentős kultúrélet működött a községben. Országos hírű volt a dalárda, a színjátszó csoport és a zenekar. 

Sajnos a község lakossága a múlt század mindkét világháborújából kivetterészét, az első világháborúban 41-en, a másodikban 33-an estek áldozatul. A község lakossága a második világháború nehézségeiből 1950-es évek elejére ismét talpra állt, jól működő egyéni és társas vállalkozások alakultakki. Az ötvenes évek drasztikus politikai és gazdasági intézkedései radikálisan csökkentették az itt élők számát, az 1956-os forradalom leverése után 33-an külföldre, nagyon sokan pedig városra költöztek. Az 1959-es kolhozosítás után, nagyon nehéz éveket élt át a tulajdonuktól megfosztott itt
élő parasztság.

Az 1956-os községi villamosítást követően 1963-ban orvosi rendelő, majd 1966-ban óvoda építése követte. A községben élők életszínvonalának fejlődése  hatvanas évek végén kezdődött el, mely során a hetvenes évek végéig szinte átépült a község.  Jelentős beruházások valósultak meg a községi szövetkezetben is, ez időben épült melegkonyhás étterem, szarvasmarhatelep, sertéstelep, géptelep, gabonaszárító és tárolók.
Sajnos a község 1973-ban a Beledi Nagyközségi Tanácshoz való csatolással elvesztette közigazgatási önállóságát. Ebben az időben több új munkalehetőség nyílt a fiatalok számára a községben, mely kihatással volt a község egyéb életére is, több szakosztállyal eredményes sportélet kezdődött el.

Országos hírű eredményeket értek el a tekések, labdarúgók és kézilabdázók. Jelentős fejlődést eredményezett, hogy a községet 1984-1985-ben vezetékes ivóvízzel látták el. További  infrastruktuális és kommunális fejlődés  az 1989-es rendszerváltást követően indult meg a községben.

1990. január 1-étől lakossági akarattal ismét önálló közigazgatása lett a falunak. 1992-ben  átadásra került korszerű 8 tantermes általános iskolaépülete, kiépült a községi kábel TV rendszer. 1993-ban megépült vezetékes gázhálózat, új postahivatal, és fiókgyógyszertár. 1995-ben korszerű telefonhálózat létesült és bekapcsolódott a község a környezetet kímélő hulladék szállításba.

A  községet szimbolizáló faluzászló és címer 1995-ben került felavatásra. A község katolikus templomának teljes felújítása és ismételt felszentelése 1996-ban történt meg. Az 1992. évi mezőgazdasági törvénnyel elindult egy szerkezet váltás a tulajdoni és gazdálkodási viszonyok terén, mely több munkavállalót késztetett ingázásra a megélhetés érdekében.

E tekintetben segítséget jelentett az olasz tulajdonú cipőüzem községbe települése, mely jelenleg is 30-35 fő női munkaerőnek ad megélhetést. 1997-1998-ban a lakosság pozitív hozzáállásával vezetékes szennyvízcsatorna rendszer épült ki a községben, és jelentős mennyiségű út és járdafelújítás történt meg. 2000. évben teljes felújításra került a község közvilágító hálózata ezzel a századfordulóra közmű komfortossá vált Rábakecöl község.