– A
határozott szándékom az volt, hogy olyan jó focista szeretnék lenni, mint az
aranycsapat tagja, Czibor Zoltán volt. Mivel ezt a szándékomat gyerekként
mindenütt hangoztattam, ezért ez a név annyira rajtam maradt, hogy máig így
szólítanak – sőt, sokan úgy tudják, hogy ez az igazi vezetéknevem is – emlékezik
a gyerekkorára Németh Zoltán.
|
Németh Zoltán
|
Győrbe került középiskolába és négy évig a
győri városi ifjúsági bajnokságban játszott s talán nem is rosszul, mert több
győri egyesület szerette volna leigazolni. Ő mégis a Rábakecölt választotta,
ahol azonnal a felnőttcsapatban kapott helyet.
– Hazakerülésem után nem
sokáig játszottam, mert húszévesen bevonultam a soproni határőrséghez. A Soproni
Postás játékosa lettem, ahol nagyon szép és eredményes éveket töltöttem el.
Talán a csúcsélmény az volt, hogy 1972-ben játszhattam a magyar
labdarúgó-válogatott ellen egy felkészülési mérkőzésen. A leszerelésem után
jobbnál jobb ajánlatokat kaptam neves megyei és megyén kívüli csapatoktól, de én
újra a Rábakecöl csapatát választottam, ahol játékos-edző lettem. Több éven át
sikerült elhódítanom a gólkirályi címet. Feltétlen meg kell említenem, hogy jó
társak között futballozhattam, s talán legnagyobb erényünk a kitűnő
csapatszellem volt. Megnyerték 1986-ban a körzeti bajnokságot és az
osztályozót, így feljutottak a megyei első osztályba. Németh Zoltán közben
elvégezte az edzői tanfolyamot és 47 éves korában fejezte be az aktív játékot. A
rábakecöli öregfiúk csapatában azonban tovább folytatta a gólgyártást.
Tízéves rábakecöli edzői tevékenysége során háromszor voltak bajnokok,
de dolgozott Jobaházán és Szilban is. Majd visszakerült Rábakecölbe.
–
Jelenleg olyan játékosokkal foglalkozom, akiknek már az édesapjuknak is voltam
edzője és korábban játékostársa. Ha az éveket összeszámoljuk, több mint
negyvenéves sportmúltra tekinthetek vissza.
Tuba Pál, Rábakecöl egykori
polgármestere és sportköri elnöke évtizedek óta ismeri a kecöli Czibort, több
bajnoki címet ünnepelhetett Németh Zoltánnal, akinek így látja a munkásságát:–
Egy ízig-vérig igazi sportember, akinek mindene a labdarúgás. Nemcsak magas
szinten művelte mint játékos, hanem mint edző, ingyen és bérmentve,
szenvedéllyel neveli a kecöli fiatalokat. Ha nem ilyen lokálpatrió- ta, akár az
NB I-ig is eljuthatott volna. A játék szeretete, a labdarúgás iránti alázata
példa lehet azok számára, akik erre a sportágra áldozzák a szabadidejüket.
|