| A nyugdíjasok színes hétköznapjai |
| |
| Szerző: Molnár Kft. (02.07. 18:40) |
| |
A lassan negyven éve Rábakecölben élő Boros Istvánné óvónőként került a
településre, ahol házasságkötése után két gyermeke született. |
A prémium éves nyugdíjasként dolgozó hölgy elvállalta a 2008-ban 18 fővel
megalakult helyi idősek klubjának a vezetését. Korábban is mindig szívesen részt
vett a közösségi rendezvényeken, hiszen jól érzi magát az emberek társaságában.
Többekkel elbeszélgetve próbálják a friss nyugdíjasokat elhívni a csoportba,
melynek tagjai évek óta vállalják a község virágosítását és a növények
gondozását. Ezenkívül részt vesznek a falunapi és karácsonyi rendezvényeken.
 A tősgyökeres
rábakecöli Magyar Istvánné az óvoda konyháján, valamint a téesz
vendéglőjében és portáján dolgozott aktív korában. Fiatalasszonyként szívesen
csatlakozott a műsoros estekhez, később tagja lett az énekkarnak, a
nyugdíjasklubba pedig már az elején belépett. – Mindenre kész vagyok, akármit
csinálunk – mondta a vállalkozó kedvű asszony.
Tuba Ernőné szerint
épp jókor alakult meg a nyugdíjasklub, mert miután megszűnt a munkaviszonya,
rögtön beléphetett a csoportba, így nem maradt közösség nélkül. A 2007
februárjában nyugdíjba vonult pedagógus a rábakecöli iskolában az első és
második osztályos tanulókkal foglalkozott. A kortársaival való találkozások jót
tesznek a szívének és a lelkének, ezért ha teheti, minden héten eljön a
foglalkozásokra. A klubvezető-helyettes segít a programok
szervezésében.
Pákai Jánosné a nyugdíjasklub megalakulása előtt is
eljárt a közösségi rendezvényekre. A helyi boltban, később pedig egy
kisvállalkozásban dolgozó hölgy az első Rába-partiak partiját követően lett a
csoport tagja, ahol azóta is jól érzi magát.
A Dénesfán született Takács
Imréné férjhez menésekor került Rábakecölbe. Rokkantosításáig a répcelaki
sajtgyár targoncásaként kereste a kenyerét.  Mivel a
közösségi életet kedvelő hölgy gyakran van egyedül, belépett a nyugdíjasklubba,
ahol megbeszélheti gondját-baját a társaival. Nemrég kerékpárral járták be a
környéket, és a Vadosfa-Páli kör után visszafele megálltak Edvén is. – Elfelé
vitt bennünket a szél, vissza pedig megvártuk, míg csillapodik, és úgy indultunk
haza – mesélt élményeiről a nyugdíjasklub tagja.
Takács Gáborné még
nem érte el a nyugdíjkorhatárt, de bekapcsolódott az idősebbek életébe, és úgy
érzi, elfogadták a többiek. Az egyesített szociális központ házigondozója jól
ismeri az klubba járók problémáit. A tagság szerencsére még olyan állapotban
van, hogy részt vehetnek a közös rendezvényeken, ezért lelkesen készülnek az
ünnepekre és a társklubokkal való találkozókra.
|
| Cikk látogatottság: 4085 |
|
| Nyomtatható verzió |
|
